Egy sötét szobában állok és egy,sötét alak közelít felém. Emeli a
kezét,amiben megcsillan valami. Ez egy... EGY KÉS!Jesszusom,ez felém közelít. Nekem
végem és ,még csak végrendeletem sincs!Közelít,gondolatban már az
összes,számomra fontos embertől elbúcsúztam. Már majdnem belém szúrta a kést
amikor... amikor
felkeltem. Sötét volt,és egy pillanatra megrémültem,hogy az fog történni
velem,mint álmomban. Kicsit később felfogtam,hogy az ágyamban vagyok,tehát
felkapcsoltam a villanyt. Ránéztem az órámra amin felfedeztem hogy hajnali öt
van. Kipattantam az ágyból és a szekrényem elé léptem. Nagyon sok ruhám
van,tehát vagy fél órán keresztül válogattam mire,végre megtaláltam. Ezután
felhívtam a barátnőimet,hogy a szokott helyeken találkozunk. Ezután átmentem a húgomhoz
és felkeltettem. A bátyáim egy hétig nem lesznek még itthon,mivel két hétre
elutaztak,a külföldi rokonainkhoz. Nekem nem volt kedvem menni. De folytatom
tovább a készülődést. Bementem a fürdőmbe fogat
mostam,felöltöztem,sminkeltem,hajat csináltam, meg ilyesmi. Hatra kész lettem
és átmentem,az ikrekhez. Emily éppen ébredezet,Bella meg még aludt. Gyorsan
kivettem Emily-t a kiságyból és lementem vele a konyhába. Megcsináltam két adag
tápszert,és az egyiket odaadtam Emily-nek a másikat meg leraktam a
konyhapultra. Meghallotam Bella sírását. így hát őt is gyorsan lehoztam,volna,ha
Jessica nem előz meg.
-Éhes vagy? - kérdeztem a húgomat,miközben
elvettem tőle a kicsit.
-Egy kicsit. - mondta majd leült az
asztalhoz.
Öt napja,egyedül csinálok mindent reggel
és,még ez vár rám,egy hétig. Odaadtam Bellának is a tápszert,majd nekiálltam egy
kis rántottát csinálni. Miután készen lett odaadtam az asztalnál telefonozó
Jessy-nek,aki neki is esett. Gyorsan összedobtam hat szendvicset,hármat
Jessy-nek,hármat magamnak. Ránéztem az órára ami,háromnegyed-hetet mutatott.
Tisztába tettem,utána felöltöztettem a kicsiket és hagytam őket játszani.
Pontosan hétkor,megérkezett a nagymamám és átvette a kicsiket. A kávézónál
csatlakozott hozzánk Beverly. Az ő bátya is - mint a többieké - a külföldi
rokonainknál van,mivel a drága testvéreim elvitték őket. A pékségnél még
csatlakozott hozzánk Regina és Ruby. Már csak Rebecca hiányzik. Így mentünk
tovább,mikor kaptam egy üzenetet Rebecca-tól,most nem jön velünk és az iskola
előtt találkozunk. Pár perccel később megérkeztünk az St.Wallens általános
iskola és gimnázium-ba. Jessy elment a barátaival mi meg vártunk Rebecca-ra. Mivel
már fél-nyolc,felhívom. Már úgy voltam vele,hogy hagyom mire fölvette.
-Rebecca Gold,hol jársz már Tíz perce rád
várunk. - szóltam bele rögtön a készülékbe.
-Bocsi,hogy még nem szóltam,de ma nem
megyek be első órára. - mondta sietősen.
-Rendben,de ha beértél elmondasz mindent. -
válaszoltam közben intettem a fejemmel a többieknek,hogy induljunk.
-Természetesen. Szia. - majd letette.
-Na? - kérdezte Ruby.
-Nem jön be első órára,mert dolga akadt.
Bementünk a terembe,ahol Elena és pincsi
kutyái nevetésébe ütköztünk.
-Lányok nézzétek csak,itt van Hope és a
lúzer barátai hahaha! - kiabálta ki nevetve.
Erre mi nevetésben törtünk ki.
-Most ezt miért... Miért utálsz ennyire? -
kérdezte és megint bevetette,a mükönnyeket.
-Drága Elena,jegyezd meg,Én nem
utállak,hanem... Ja de utállak. Mellesleg ha lángra kapnál,mályva cukrot sütnék
rajtad. – erre az egész osztály nevetni kezdett,majd Elena-ák távoztak.
A barátaimmal hátra vonultunk,és a padban
folytattuk a beszélgetést. Pár perc múlva becsengettek és az osztályfőnök
belépett az ajtón.
-Hello,osztály. Mivel a matek tanár beteg
lett,osztályfőnökit tarok.
-Ne már! - ordította be Tyler Woods. Köztudat,hogy
őt ilyenkor mindig kiállítják óra végén és felelnie kell,valamelyik
tantárgyból.
-Na szóval,első és legfontosabb közölni
valóm. - kezdett bele Mrs.Tomlinson,mintha mi sem történt volna. - Egy hónap
múlva új osztálytársatok lesz.. - és csak mondta,mondta és mondta a magáét,az
új osztálytársról,aki ma jött volna de eltörte a lábát.
Már majdnem elaludtam,amikor hirtelen
kinyitódott az ajtó és valaki bejött rajta. Normál esetben most Reby-vel
beszélnénk arról,hogy miért jött,de most nincs itt.
-Miért csak most jött kisasszony? - tehát
egy lány,aki megint késett.
-Az igazoláson rajta van. - hallottam meg
padtársam hangját,mire felkaptam a fejem.
Szegény teljesen összetörtnek látszik. És
a hangja is bánatos volt. Mikor Mrs.Tomlinson bólintott,Reby elindult a padunk
felé.
-Mi a baj? - kérdeztem tőle amint leült.
-Majd szünetben.
*Rebecca szemszöge,reggel,hat órától:*
Reggel arra keltem,hogy valaki videó hív. Tudtam,hogy
Hope az,ezért kipattantam az ágyból és fogadtam a hívást. Megbeszéltük,hogy a
szokásos helyen,mint mindig. Hét óra után egy kicsivel,indultam volna, - a
barátaim mindig tesznek erre egy kis kerülőt - de valaki elállta az utamat. A
magánnyomozó volt akit pár hete béreltem fel,hogy tudjon meg mindent a
családomról. Amióta csak az eszemet tudom,árvaházban voltam és kíváncsi vagyok
az okra. Beengedtem Peter-t - megengedte,hogy tegezzem - és leültünk,de előtte
írtam Hope-nak,hogy az iskola előtt várjanak. Peter kocsival jött,majd
megkérem,hogy vigyen be.
-Kávét vagy vizet? - kérdeztem udvariasan.
-Nem kérek. Nos,Rebecca a jó hír,hogy
megtaláltam a családod,a rossz pedig,hogy az irodámban hagytam az aktákat. Ha
szeretnéd akkor elviszlek oda,leigazolom az első órád,majd beviszlek a következő órára. - válaszolt.
-Rendben. - válaszoltam izgatottan.
Beültünk a kocsiba és elindultunk. Egész
végig azon gondolkodtam,hogy vajon tényleg tudni akarok mindent,vagy sem.
-Nem veszed fel? - kérdezte kedvesen.
Annyira elgondolkodtam,hogy nem is vettem
észre,hogy valaki hív.
-Hope. - Suttogtam magam elé.
Nagy levegőt vettem és felvettem. Hope
persze rögtön leordította a fejem,de végül letudtuk annyival,hogy bent
elmondom. Míg mi beszéltünk oda értünk. A hatalmas épületet meglátva átfutott
az agyamon,hogy elfutok,de nem tettem. Minden bátorságom összeszedve Mentem
Peter után. Helyet foglaltunk az irodában.
-Kávét? - kérdezte ezúttal ő.
-Igen,kérek.
-
-Köszönöm,hogy ennyit tett értem. - mondtam
neki és elkezdtem felvenni a kabátom.
-Ez természetes,ha bármire szükséged van
csak hívj .- mosolygott rám.
Megkaptam az igazolást és egy másolatot az
aktákról és elindultunk az iskolába.
*Vissza Hope-hoz:*
Miután Reby elmondta miért nem jött,mi meg
mind megígértük,hogy elkísérjük mind a két helyre. Mivel még nem reggeliztünk
lementünk a büfébe.
-Hope! - hallottam meg húgom kétségbeesett
kiáltását.
-Mi a baj? - kérdeztem miközben odafutottam
hozzá és leguggoltam éle. Nem,nem azért mert alacsony,hanem azért,hogy
megnyugtassam.
-Anyut és aput meglőtték többször is és
majdnem meghaltak,most jelenleg mesterséges kómában vannak. - hadarta el egy
levegőre,majd a nyakamba borulva elkezdett zokogni.
Nem mondom én is a sírás határán,de erős
maradtam és vigasztalni kezdtem Jessy-t. Összeszedtem a cuccom és Jessy cuccát
és elindultunk haza. Otthon nagyi mondta,hogy szóljunk a hímneműeknek és
vigyázzunk a kicsikre,ha bármi jó vagy rossz hír lenne hív és mi is hívjuk,ha
van valami baj.
-Menj fel és fürödj,le én addig elaltatom
a kicsiket. - mosolyogtam az összetört Jessy-re.
Bella-ék nem nagyon akartak elaludni,így
hát hagytam őket játszani. Miközben én bajlódtam a gyerekekkel Jessy felment
aludni.
-Ne! - hallottam meg Jessy kiáltását
miközben zokogott.
-Nygi,nincs semmi baj,Minden rendben lesz.
Itt vagyok. - kezdtem el nyugtatni majd átszaladtam anyuék és az én
álomfogomért is. - Így most már anyáék és én is itt leszünk melletted és a
három álomfogó elűzi azokat a rossz álmokat. - adtam egy puszit majd kimentem a
szobából.
Leérve felhívtam a többi tesómat és elmondtam
nekik mindent,Azt mondták jönnek haza az első géppel és segítenek. De nem jött
össze nekik mivel vihar lett. Mivel már este nyolc van lefürdettem az ikreket. Ameddig
én fürödtem Jessy rendbe rakta őket és adott nekik enni. Elaltattuk majd
felvittük az ágyukba öket. Gyorsan összedobtam egy kis spagettit paradicsom
szósszal és leültünk enni. Jessy olyan éjfél környékén,átcuccolt mellém és
együtt aludtunk.
(Mai ruhám)
(az én alámfogóm)
(a szüleim álomfogója)
(Jessy álomfogója)
(Ruby reggel)
(Írónői megj.:Ha találtam olyan képet ami beleillik szerkesztem!)